Csörren a csermely a kert alatt, A csendet jegyesül kérte. Csobban az ér, benne őz szalad, Csitt, hogy a csend utolérje!
Nézi a vízben magát az állat S ring tova képe a nászba, S a Nap kacarászva fest őzgida árnyat A kertben a vén ház falára.